Több olyan daganatos beteggel találkoztam életemben, akik szégyenkeztek a betegségük miatt. Ezt soha nem értettem, de amíg a diagnózisra vártam, addig éreztem, hogy ez nálam is probléma lesz. Én úgy voltam vele, hogy semmilyen más daganatos betegséget nem szégyelnék, hiszen nem tehetek róla, csak ezt az egyet.

Ebben nyilván benne volt az is, hogy én a magas kockázatú HPV- fertőzés, és a szűrővizsgálatok elmulasztása miatt kerültem ebbe az állapotba. De sajnos nagyon sok olyan történetet hallottam, amikor valaki becsületesen járt rákszűrésre, sőt már komoly tünetekkel, többször is megfordult nőgyógyászati rendelésen, és mégis későn derült fény a daganatos megbetegedésre. A szégyenérzetet fokozza, hogy a köztudatban erősen él az az előítélet, hogy ez a betegség csak a szabadosabb szexuális életet élő nők problémája. Ez így nem igaz. A korán kezdett nemi élet, és a gyakori partnercsere hajlamosító tényező lehet. Abban az esetben például, ha egy pár ugyan korán elkezd nemi életet élni, de nem volt előtte kapcsolatuk mással, és hosszú évtizedekig együtt maradnak, akkor nyilván nem kell tartani a HPV-fertőzéstől, ami a méhnyakrák elsődleges oka. Ha valaki fiatal korában ugyan gyakran váltogatta a partnereit, de még a szexuális élet megkezdése előtt megkapta a HPV elleni védőoltást, rendszeresen jár szűrővizsgálatra, és erős az immunrendszere, nagy valószínűséggel szintén elkerülheti a betegséget. És előfordulhat sajnos olyan eset is, hogy valaki monogám kapcsolatban él hosszú ideje, de a párja hűtlensége miatt mégis megbetegszik.

A méhnyakrák kialakulásához az esetek túlnyomó többségében szükségünk van egy magas kockázatú HPV- fertőzésre. A HPV (humán papillomavírus) az emberi bőrt és nyálkahártyát megtámadó, főként (de nem kizárólag) szexuális úton terjedő vírus . Az emberek túlnyomó többsége megfertőződik vele élete során, férfiak és nők is egyaránt. A szervezet az esetek nagy részében 1-2 év alatt magától is legyőzi a fertőzést. Gyengébb immunrendszerrel rendelkező emberek kevésbé képesek küzdeni ellene.

Szükséges hozzá, hogy ezt a fertőzést a szervezetünk valamilyen okból kifolyólag ne tudja legyőzni. A szakemberek sem tudják megmondani, hogy akinek nem sikerül, annak miért nem. Szerintem, és ez kizárólag magánvélemény, abban az esetben ha hosszan tartó HPV-fertőzéssel küzdünk, és semmilyen terápia nem vezetett eredményre, akkor érdemes lehet lelki okokat keresni a háttérben. Amikor egy lelki eredetű probléma fizikai tüneteket okoz, nem elegendő ha csak a tüneteket kezeljük, fontos a lelki okokat feltárni, és megoldani. Ha ez sikerül, akkor elindulhat a természetes gyógyulási folyamat. A méhnyak és a méh a nőiességet, anyaságot jelképezi. Fontos megvizsgálni az édesanyánkhoz, családunkhoz, otthonunkhoz, és az ezekkel kapcsolatos élethelyzetekhez kapcsolódó érzéseinket. Életünk egyik legfontosabb kapcsolata, az édesanyánkhoz fűződő viszony. Egy anya-lánya kapcsolat nagyon sokféleképpen lehet bonyolult. Nem feltétlenül csak annak van anyasebe, akit elhanyagolt vagy érzelmileg bántalmazott az édesanyja. A nőgyógyászati daganatok párkapcsolattal, gyermekvállalással és szexuális problémákkal kapcsolatos zavarokat jelezhetnek.

A negatív gondolatok, beidegződések befolyásolják az életünket.

Helytelen életmód

Véleményem szerint hosszú időn át, együttesen fennálló rizikótényezők is szükségesek ahhoz, hogy elinduljon a daganatos megbetegedés. Nálam abban a pillanatban elmúlt a szégyenérzés amikor felismertem, hogy az életemben hosszú évek óta együttesen jelen lévő problémák sokaságára tudom vissza vezetni a betegségemet.