Már fiatalon befészkelte magát az a tudat a fejembe, hogy egyszer nálam ki fog alakulni a méhnyakrák. Nem félelem volt ez, egyszerűen csak ott volt bennem egy mély meggyőződés ezzel kapcsolatban. Így utólag azt gondolom, hogy ez egy figyelmeztetés lett volna, hogy figyeljek oda mert itt van az én gyenge pontom. Ha valamikor, valamiért elindul a szervezetemben egy rosszindulatú daganatos folyamat, akkor az itt lesz.

Sajnos erre a figyelmeztetésre nagyon rosszul reagáltam, ma már nem így döntenék. Ez az egyetlen olyan daganatos megbetegedés ami szinte 100%-ban megelőzhető. A citologia sokáig jó volt, de mindig leírt krónikus gyulladást is. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy krónikus gyulladást a hpv vírus okozza. Amikor ez tudatosult bennem, akkor azt gondoltam, hogy az én immunrendszerem ezt a vírust úgysem tudja legyőzni, hiszen hosszú évek óta ott a gyulladás, és gyakorlatilag el sem kezdtem harcolni ellene. Ekkor még nem voltak tüneteim, nőgyógyász sem jelezte felém soha, hogy indokolt lenne hpv tipizálás. Ilyenkor nagyon könnyű kiesni a rendszerből, mivel hetek múlva készül csak el az eredmény, és rajtunk múlik, hogy megbeszéljük e orvossal a kapott eredményt vagy sem. Óriási stressz volt számomra a hetekig tartó várakozás az eredményre, úgyhogy emiatt nem jártam csak 4-5 évente rákszűrésre, de nyilvánvalóan ez csak tovább rontott a helyzeten. Ez a lehető legrosszabb döntés, amit ezzel kapcsolatosan meg lehet hozni. Egyébként a mindennapokban egyáltalán nem szorongtam emiatt, sikerült betenni a lelki fiók legmélyére ezt a problémát, a fiókot felvinni a padlásra, padlásajtót bezárni, kulcsot eldobni jó messzire. Elég aktív életet éltem, mindig volt valami fontosabb, mint a rákszűrés, ami végtelenül szomorú, egyetlen életünk van, és az egészségünk mindennél többet ér. De erre sokszor későn jövünk rá. 2018- ban voltam utoljára tünetmentesen rákszűrésen, ekkor kértem hpv tipizálást is. Nagyon bíztam benne, hogy valami csoda folytán negatív lesz az eredmény, de nem volt szerencsém, egyetlen egy törzset sikerült azonosítani, de az sajnos magas kockázatú volt. Innentől 6 havonta kellett volna nőgyógyásznál megjelennem. Azt gondolom, hogy ez volt az a pont ahol még elkerülhettem volna a betegséget. Ha csak innentől véresen komolyan vettem volna a szűrővizsgálatot, akkor nagy valószínűséggel időben észrevettük volna. Lányok ne higgyétek el, hogy a hpv vírust nem lehet legyőzni. Igenis sokaknak sikerült! Sajnos nem mindenkinek, de ezt nem lehet előre megmondani, hogy kinek sikerül, és kinek nem. Nem egyszerű, van, hogy évek rámennek, de harc nélkül ne adjátok fel. Itt én óriásit hibáztam, gyakorlatilag feladtam.

Mai eszemmel mindenképp hpv specialistához mennék, és olyan helyen vetetném le félévente a rákszűrést ahol tudnak kolposzkópos vizsgálatot végezni.

Hosszú heteket kell várni sokszor, hogy egy megbízható, empatikus, nagy tudású szakemberhez bejussunk, de azt gondolom, hogy amikor még nincsenek tünetek, akkor lehet előre tervezni. Egy fél évente esedékes vizsgálatra, lehet hónapokat várni, csak időben kell időpontot kérni. Ekkor nagy valószínűséggel még a menstruációs ciklus is rendben van, kiszámítható. Onnantól viszont, hogy megjelennek a tünetek, főleg ha az vérzészavar, már kényszerpályán van az ember. Akkor tud orvoshoz menni, amikor nincs vérzés,és csak oda tud menni ahol van szabad időpont.

Én sajnos úgy jártam, hogy a szabad időponttal rendelkező nőgyógyász nem megfelelően látott el. Már az első alkalommal, azonnal tovább kellett volna küldenie, de valamiért nem tette. Utólag kiderült, hogy már akkor is több cm nagyságú, szemmel is jól látható volt a daganat. Láttam a szemében, hogy biztos benne, hogy rosszindulatú elváltozás okozza a tüneteimet, de azt mondta, hogy biztosat csak akkor tud mondani, ha elkészül a citológia. Ebből, és aztán később az ASCUS leletből, én azt a téves következtetést vontam le, hogy még biztosan mikroszkopikus méretű a tumor,és egy vagy két konizációval megoldható a probléma. Ráadásul a biopsziát sem sikerült jól levennie, és mivel nem volt a levett mintában malignitásra utaló jel, azt a terápiás javaslatot kaptam tőle, hogy kezelgessem magam 3 hónapig Colpofix-szel. Szeretném jelezni, hogy valamiért nem oldotta meg a problémát, de legalább jó drága volt. Ráadásul a vérzészavar megoldására kísérletet sem tett, és nem is küldött tovább. Még vérzéscsillapító tablettát sem írt fel, annyit mondott, hogy nagy vérzés esetén menjek be a sürgősségire, és ott majd betamponálnak. Hát köszönöm szépen! Én hülye összesen háromszor voltam nála, ebből kétszer sikerült felszálló fertőzést kapnom a vizsgálat után. Harmadjára elküldött, hogy ő itt ambuláns keretek között nem tud velem mit csinálni, azt mondta meg se várjam a rákszűrés eredményét. Hát jó reggelt, ezt kellett volna mondani már az első alkalommal. Ezzel szemben a területileg illetékes nőgyógyászaton nem várakoztattak hetekig, azonnal megmondták mind a diagnózist, mind a stádiumot. Rögtön megvizsgált onkológus nőgyógyász is, és vettek biopsziát, amiből néhány nap múlva kiderült, hogy adenocarcinoma okozza a panaszaimat. Azonnal felhívtak telefonon egy sugárterápiás szakorvost, mivel az előrehaladott állapot miatt műtét nem jöhetett szóba. Mindezt rendkívül empatikus módon tették.