Az előző posztomban írtam arról, hogy mindig is tudtam, hogy egyszer nekem harcom lesz a méhnyakrákkal, így egyáltalán nem ért váratlanul. Tulajdonképpen megkönnyebbültem, mert akkor már hosszú hónapok óta komoly tüneteim, és fájdalmaim voltak. Bíztam benne, hogy a kezelés hatására jobban leszek.

Kicsit ufónak éreztem magam, mert belül titokban örültem annak, hogy már nem lehet operálni. Azt hittem, hogy hülye vagyok, de később rájöttem, hogy mégsem. Mikor hazajöttem a területileg illetékes nőgyógyászati rendelésről, első dolgom volt, hogy az interneten utánanéztem, hogy mit is jelent pontosan a 2B stádium. Ezt a csodaszép mondatot találtam, és azonnal eldöntöttem, hogy ez nekem kell!

2B stádiumig valódi gyógyulásra is lehet számítani az esetek mintegy felében. 

Azelőtt még csak nem is hallottam erről az alapítványról, de nagyon nagy segítség volt végig. Van egy zárt facebook csoportjuk, ahol sorstársak segítik, támogatják egymást. Elmondhatatlanul sokat jelentett ez nekem, minden felmerülő kérdésemre megtaláltam itt a választ. Ezúton is köszönöm mindenkinek a hasznos információkat. Az én szememben mindenki egy hatalmas hős, akit ott virtuálisan megismertem. Igazi harcosok közössége.

A sugárterápiás doktornő nagyon kedves volt, és azzal kezdte, hogy sajnos biztos, hogy rosszindulatú a daganat, de ők nem csak az életminőségemet akarják javítani, hanem megpróbálnak engem teljesen meggyógyítani. Ez hihetetlenül jól esett, még úgy is, hogy tudtam, hogy valószínűleg minden beteghez így állnak hozzá, de sajnos mégsem sikerül mindenkit meggyógyítani. Annak ellenére, hogy a méhnyakrák az egyetlen olyan rosszindulatú daganatos betegség, ami védőoltással és szűréssel nagy biztonsággal megelőzhető, időben felfedezve jó eséllyel gyógyítható, mégis évente több száz nő belehal.

Nekem nagyon sokat jelentett a betegtársakkal való beszélgetés, sokszor nagyon szerencsésnek éreztem magam. Többen nagyon komoly harcot vívtak különböző daganatos betegséggel, áttétekkel. Én végig azt mondtam mindenkinek, hogy a saját butaságom miatt vagyok itt, de 6 hét és meggyógyulok. Aztán amikor ez tényleg meglett akkor jól meglepődtem. 6 hétig tartott a külső sugárterápia, közben heti 1x öt alkalommal kaptam kemoterápiát is. Ezután volt egy MR vizsgálat ami azt mutatta, hogy a daganat eltűnt. Azért volt fontos nekem ez a 6 hetes határidő, mert azt gondoltam, ha eltűnik a daganat, akkor megúszom a belső sugárkezelést. Attól nagyon féltem, és a facebook csoportban többen meggyógyultak anélkül is. Volt akinek anatómiailag nem volt kivitelezhető, volt akinél valamiért fel sem merült, hogy kellene. Nem tudom, hogy ez mitől függ. Nálam ez sajnos nem jött össze, negatív MR ide vagy oda, nem volt kegyelem. Ebben az intézményben az a protokoll, hogy akkor 4 belső sugárkezelés helyett ilyenkor elég 3 is.

Nem utolsósorban sokat jelentett az orvosok, asszisztensek, nővérek kedvessége, pozitív hozzáállása a betegekhez. Nagyon sok a beteg sajnos, volt, hogy több órát kellett várni mire megkaptuk a kezelést. Hihetetlen volt, hogy szinte mindenki, beleértve a betegszállítót, ételhordót, takarítót, mennyire kedvesen, segítőkészen bánt a betegekkel. Az az 1-2 ember aki nem volt ennyire kedves, az sem ment le elfogadhatatlan szintre, úgyhogy nekem nagyon pozitív csalódás volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez ma Magyarországon, állami intézményben előfordulhat.