Fogalmam sincs, azóta se. Egy átlagos dolgozó nő voltam, akinek 18 éves kora óta folyamatosan volt munkája. 12 órás műszakokban dolgoztam egy olyan munkakörben, ami fizikailag is, és mentálisan is rendkívül megterhelő. Nem voltam sokat beteg, nem jártam gyakran táppénzre, mégsem vette senki komolyan a súlyos tüneteimet.

Sokáig sajnos bennem sem tudatosult a probléma komolysága, emiatt valóban nagyon későn fordultam orvoshoz. Mentségemre szolgál, hogy pont a Covid megjelenésével egyidőben jelentkeztek az első tünetek. Akkoriban nem volt egyszerű szűrővizsgálatra bejutni, és mivel eleinte enyhe panaszaim voltak csak, így nem is próbálkoztam vele. Később pedig elkezdtem nagyon sokat utazni, minnél erősebbek lettek a tünetek, én annál többet utaztam. Így utólag úgy gondolom, hogy ezt az ámokfutást azért rendeztem, mert legbelül pontosan tisztában voltam vele, hogy rosszindulatú daganat okozza a panaszaimat, de ezzel nem akartam szembenézni. Azzal nem számoltam, hogy a vashiány kiütéssel győzni fog, és azzal sem, hogy előbb-utóbb komoly fájdalmaim lesznek. Ezzel a betegséggel én elmentem a falig, és ott összecsuklottam. Mire orvoshoz kerültem addigra már munkaképtelenné váltam. Először nőgyógyásznál jártam, aki levette a citológiát, szóban pihenést javasolt, nehéz fizikai munkától, ülőfürdőtől és szexuális élettől eltiltott. Láttam a szemében, hogy biztos benne, hogy méhnyakrák okozza a panaszaimat. Azt állította, hogy még nem lehet biztosat mondani,csak ha elkészül a citológia, de közben pedig már felrakott a tumorvonatra. A vérzészavart meg sem próbálta kezelni, annyit mondott, hogy nagy vérzés esetén menjek be az ügyeletre, és ott majd betamponálnak. Másnap felkerestem a háziorvost, de csak betegszabadságot kaptam ellátást sajnos nem. A rendelésére be sem jutottam, hiába jelentem meg személyesen, az asszisztensnőnek pedig nem ment át az elesett állapotom. Nehezményezték, hogy nem kértem telefonon időpontot, de ennek szükségessége nem volt a weboldalukon feltüntetve, így nem tudtam róla. Ekkor már 2022 júliusa volt, tehát a Covid vége felé jártunk.

A panaszaim amik a munkaképtelenségemet okozták :

Hónapok óta fennálló folyamatos vérzészavar – Nőgyógyász rosszindulatú daganatra gyanakodott, citológiát levette, pihenést javasolt, nehéz fizikai munkától, ülőfürdőtől, szexuális élettől szóban eltiltott.

Vashiány – Hónapok óta szedtem a vény nélkül kapható Maltofer Fol tablettát, de nem sikerült javulást elérni vele.

Súlyos alvászavar – Gyakran előfordult, hogy úgy mentem dolgozni 12 órás műszakba, hogy semmit nem sikerült aludnom. Ez az én felelősségteljes munkakörömben nem megengedhető.

13 kg rövid idő alatt bekövetkező fogyás

Nagy mértékű hajhullás

Folyamatosan fennálló fáradtság, gyengeség, ami pihenésre sem javult.

Hasi ultrahang vizsgálaton petefészek ciszta, és műtéti indikációt jelentő epekövek lettek kimutatva, mind a két elváltozás további ellátást igényelt volna, amihez szerettem volna beutalókat kérni.

Mivel rosszindulatú daganat diagnózisára vártam, és komoly panaszaim voltak, én nagy naivan azt gondoltam, hogy amíg nem lesz meg a citológia (3 hét) addig maradhatok betegállományban. Az asszisztensnő felvilágosított, hogy ezzel nem lehetek hetekig betegszabadságon, de ha kórházba kerülnék, azt mindenképp jelezzem. Én a döbbenettől csak néztem rá bután, és szó nélkül eljöttem. Beszéltem a főnökömmel és abban maradtunk, hogy 2 hét betegszabadságot kérek a háziorvostól, és amíg nem érkezik meg a citológia, addig szabadságot ír ki, annak ellenére, hogy a nyáron kivehető szabadságomat már kivettem.